| Szent Orsolya Antióchia I.Nagyhétvége Sopron, 2002. Ápr. 12-14.
Egy kis Élmény Beszámoló (azaz tanúságtétel arról, hogy Krisztus ÉL!
Újra elsohétvégés vagyok, pedig már régóta az Antióchia tagja! Nagyon nagy élmény volt részt venni az elozo nagykanizsai magveto hétvégén részt vett soproni csapat elso "nagyhétvégéjén". A szervezésben nem teljesen vettem részt, hiszen én segítő és "futár" voltam, de természetesen az ima oda is hat, ahol mi nem tudunk ott lenni, és én nagy örömmel készültem erre a hétvégére. Aztán odaérkezve Sopronba, egy kis pakolás és következett a nyitómise, ami teljes békét és nyugalmat nyújtott a nagy izgalomban és igazi Isteni pecsétet erre magavető hétvégére! Még egy kis előkészület és már kezdődött is az első kiselőadás (bevezető). A vezetők Németh Vercsi és Kristóf nagyon jól kezdtek: a jó tündér és a vándor történetének előadásával! Majd Isten hívása és már ment is "szekér", nem volt megállás! Az Újak kicsit zárkózottan, a "régiek" pedig nagy izgalommal vették az első akadályokat, de aztán minden egyre olajozottabban és nyitottabban zajlott! Az esti imánál a kápolnában már egy ütemre dobbantak a szívek és az alvócsopi minden akadályt legyőzött! A második nap álmosan ugyan, de már nagyon nyitott szívvel, szinte szivacsként itta mindenki a bevezetők őszinte és megérintő szavait! A délutáni álmosságot közös játék oszlatta el, ami folytonos nevetésbe végződött! Az esti kiengesztelődést lelkek csendes egysége jellemezte Istennel, ami a szemekben csillogó könnyeken is látszott, de úgy érzem, a legnagyobb dolgok mindig a szívekben történnek, ahogy most is! Nem maradtam ki ebből én sem! És látni azt, hogy a tizenévesek bátran mentek és imádkoztak egymásért és egymással meghatottsággal töltött el! Az atyával és segítőivel való találkozás újra megerősítette Isten pecsétjét és támogatását ezen a hétvégén és ez így minden egyes alkalommal! Aztán az alvócsopiban a palánkák hada talált gazdára és meglepetések záporát hozta a kinti esővel párhuzamosan, de szívünk lángjait ekkor már semmi nem tudta eloltani, még a másnap reggeli fáradtság sem! Az utolsó nap, amibe igazán mindenki mindent beleadott... Az oltáriszentségről szóló előadástól egy őszinte és saját versel megtoldott Egyházról szóló, majd a küldetéssel záródó előadássorozat várt ránk. Aztán az elmaradhatatlan csoportonkénti előadások, amelyek velősek voltak; és nem hiányzott belőlük a humor és a csattanó sem! Egy nagyon jó szerepjáték alkalmával megtapasztalhattuk az Isteni ügyvédi iroda működését és Krisztus örök győzelmét a mi bűnös életünkön; és persze sok mást is! És elkövetkezett a zárómise, ahol mindenki személyesen kapta meg az Antióchiás keresztjét; itt aztán már nem nagyon maradt szem szárazon még az idősebbek között sem, és megélhettük Istennel és egymással a teljes egységet! A záróünnepségen a szülőknek, barátoknak szóló bemutatkozás is tartogatott még meglepetéseket, hiszen (a hozzánk eljutott hírek szerint) a Szeretet Istene itt is megragadott egy-két szívet, de nem is lehet ez máshogy, hiszen lesz még itt hétvége... Köszönet illet minden segítőt és mindenkit, aki csak egy kis fohásszal is, de hozzájárult ehhez a hétvégéhez! Essék szó itt a helyről, ami szintén egy szentről mégpedig Szent Orsolyáról kapta a nevét, a fincsi kajáról, valamint a segítő tanárokról és házaspárokról, az atyákról és Horváth Miki barátomról aki lekoordinálta ezt az egészet. A nagykanizsai támogatóknak és segítőknek is köszönet, és azoknak is akik ide már nem férnek ki! Istennek pedig örök Hála és Dicsőség most és mindörökké! Szeretettel Csipcsa : Varga Tibor
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
