1. Te vagy az Út, az Igazság, Te vagy az Élet. Hozzád megyek, áldom neved, általad élek.
/:Megszabadítottál, kenyeret, bort adtál, tested és véred táplál, hűséged éltet.:/
2. /:Uram irgalmazz!:/
/:Krisztus kegyelmezz!:/
/:Uram irgalmazz!:/
3. /:Tied a dicsőség, és imádás, felemeljük kezeinket, így dicsérjük Szent neved!:/
/:Ó hatalmas, kezed nagy csodákat tesz, veled senki nem ér fel veled, senki nem ér fel! :/
4. Az Úr az én pásztorom, nem szomorkodom, füves legelőn nyugtat engem lelkével vígasztal.
/:A halál árnyékának völgyében járok és téged dicsérlek én, mert velem vagy Jézus nem félek a bajtól, erősségem, pásztorbotom.:/
5. /:Alleluja, alleluja, alleluja!/
Zengd velünk, örökké jó az Úr! Énekeld szeretetét! Izrael háza is mondja hát, zengje hát nagy örömét!
Ő az én teremtő Istenem, Istenem, ki nem hagy el. Benne én ujjongva járhatok, élhetek a tenyerén!
6. Kenyered és borod táplál engem, Te gyógyítod szívem hogyha fáj!
Maradj velem úgy kérlek Jézus, maradj velem Tiéd vagyok neked élek már!
Amíg veled járok én az úton, minden gondom messze, messze száll.
Leborulva hálát adok néked, Ajkamról most hála dala száll.
7. /:Ő az Úr!:/ Táplál engem szent testével, Ő, az Úr!
Minden térd meghajoljon, minden nyelv csak Róla szóljon, mert Jézus.
/:Ő az Úr!:/ Táplál engem szent vérével: Ő, az Úr!
8. /:Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit! Irgalmazz, irgalmazz nekünk!: /
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit! Adj nekünk, adj nekünk békét!
9. Eléd lépek jó Uram, hol béke és nyugalom vár. Vágyom, hogy érints Lelkeddel, hogy múljék, ami fáj. Én hiszem, hogy itt vagy közöttünk és halkan, szelíden hívsz, és mi társaid leszünk örökké, hol boldog dalát zengi minden szív.
Áldom az Urat, míg élek és szeretem örökké. Örömmel mondok hálát a világon mindenért.
Közénk térdelsz jó Urunk féltő szeretettel, És egy új életnek boldogsága érző szívre lel. Én tudom, hogy itt vagy közöttünk és halkan, szelíden hívsz, és mi társaid leszünk örökké, hol boldog dalát zengi minden szív.
10. Ó, Istenünk, eléd letérdelünk, könyörgünk hozzád, téged kér szívünk, áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk. A nagyvilágon e kívül sehol sincs helyünk, s mi egymástól is megtagadtuk itt, hogy boldogok legyünk,
/:Szállj dalom szállj, gyönge kismadár, határokon túl a Hargitáig szállj, bátorítsd a csüggedőt, vigasztald a szenvedőt:/ Krisztus soha el nem hagyja őt!
Ó, Istenünk, eléd letérdelünk, könyörgünk hozzád, téged kér szívünk, áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk. Mint oltott kévét, hányszor szórta szét szörnyű vihar, lesújtott ránk, Ó mennyi nemzet fia néz ma gyűlölködve ránk!
11. /:Énekelj az Úrnak új éneket, Énekelj az Úrnak egész föld.:/
Énekelj az Úrnak, áldjad nagy nevét, Hirdesd napról-napra az ő dicsőségét.
Ékesség és fenség van Ő előtte. Tisztesség és méltóság az Ő szent helyén.
Ujjongjon az ég, örvendjen a föld! Harsogjon a tenger és minden benne élő!
12. /:Áldjátok az Urat, áldjátok szent nevét! Kik házában álltok napról-napra, dicsérjétek szüntelen Őt!:/
/:Tárjátok kezeitek az élő Isten felé! Áldjon meg téged Sionból az Úr, ragyogtassa arcát reád!:/
13. Szürke a föld, szürke az ég, kopár az út és csillag sem ég, Elcsüggedt szívű magányos vándor hova mész?
Ne menj tovább, nem futhatsz el, csak rajtad áll, csak tenned kell, Elcsüggedt szívű magányos vándor van remény.
Álmaimból, lelkemből, kétkezemből, szívemből szól ez a dal. Tied a dal. Zengjen a dal szívedben, gyulladjon fény a lelkedben, vezesse lépteidet az Isten, vezesse életed!
Valamikor így éltem én: azt hittem már, nincs is remény, Elcsüggedt szívű magányos vándor voltam én.
Valaki jött, rám nevetett, ne menj tovább, nyújtsd a kezed! Elcsüggedt szívű magányos vándor sose félj!
14. Indulj, és menj, hirdesd szavam, népemhez küldelek én. Tövis és gaz, vér és panasz, Meddig hallgassam még én?
Küldelek én, megáldlak én, Csak menj, és hirdesd szavam. (X2)
Tüzessé teszem ajkaidat, Gyémánttá homokodat. Népemnek őrévé rendellek én, Lelkemet adom melléd. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
